Sziasztok! Tudom hogy elég sokat késtem a résszel de ballagásom volt, utánanéztem pár dolognak a bloggal kapcsolatban, kigondoltam mit írok és... így lett most kész. Nagyon örülök a chatelőknek és tetszikelőknek ( mert most már ilyen lehetőség is van). De azért örülnék ha kommentet is kapnék :$ Nehezebb volt ezt a fejezetet megírnom mert a dolgok innentől kezdve beindulnak. És még lenne egy kérdésem hozzátok: Nektek tetszik a zenedoboz vagy inkább hagyjam? Nah de itt a rész. Jó olvasást. :)
- Starlight
Minden kezdet nehéz.. De mi van akkor ha a folytatás is az?..
"Ha nem lenne hitünk.. Sötét lenne a világ!"
Harry
Mielőtt eljöttünk a kórházból az orvos kiirt egy szert ami segítheti Jadet a leszokásban és egy nyugtatót is. Ezenkívül figyelmeztetett különböző dolgokra mint pl. kiborulások, hangulatingadozás, mik a jelei ha megint kokainhoz nyúl a lány stb. És végül a recepciós kért tőlem egy aláírást és bár nem sok kedvem volt hozzá, nem akartam bunkó lenni. Szerintem Jade nem tudja ki vagyok és ez így van jól. Még beugrottunk a patikába majd indultunk. Mivel a kocsim a szórakozóhelynél maradt így taxival mentünk.
Néma csend telepedett ránk ami egészen hazáig tartott. Amikor megérkeztünk akkor én kipakoltam a taxiból és befelé vettem volna az irányt, de Jade csak állt földbe gyökerezett lábakkal. A taxis elhajtott csak ketten maradtunk.
- Gyere! Körbevezetlek a házban! - Mondtam neki és rámosolyogtam.
- De most mért teszel úgy mintha hű de jóban lennénk vagy valami?! Nem is ismerjük egymást! Mit akarsz tőlem?!
- De most....?
- Mi van most? Semmi ! Nem is értem mit keresek itt!
- Hiszen csak segíteni akarok!
- Már megmondtam hogy nem kell segítség!! - Ordította és sarkon fordult majd elviharzott.
Ott álltam és néztem ki a fejemből. Én tényleg ezt akarom? Segíteni? És mi van ha lehetetlen?!
De rám kiabált valahonnan egy belső hang. Igen! Nem hagyhatom ezt annyiban! És igen hiszek benne, hogy minden okés lesz. Ekkor feleszméltem és a lány után iramodtam. Csak futottam kétségbeesetten hiszen nem tudtam hol lehet. Vagy tíz percig futottam kipirult arccal, mire rátaláltam egy parkban.
Mosolygott, ami meglepő volt de engem mégsem lepett meg.
A hangulatingadozások nála szinte természetesek, nem szabad a szemére vetni őket. - Hangzottak fejemben az orvos szavai.
A lány belém karolt és elindultunk vissza.
- Otthon édes otthon! - Mondtam mikor megérkeztünk.
Bevittem a lány cuccait (A taxi megállt a lány albérleténél ahol pár dolgot magunkkal hoztunk), amiket gyorsan átkutattam, míg ő a mosdóban volt. Pár zacskó drogot és tűket is találtam amik a kukában kötöttek ki.
- Van valami jó zenéd? Most olyan zenehallgatós kedvemben vagyok! - Mosolygott rám kedvesen.
- Persze, mindjárt bekapcsolok valamit. Te addig rendezgesd a cuccaid a vendégszobában. A folyosó végén jobbra. - Mondtam és visszamosolyogtam rá. Bekapcsoltam a Free Fallin című számot. Az egyik kedvencem és gondoltam, hogy nyugtatóan hathat de nem sokáig hallgathattam.
- Ó legyen valami pörgősebb. Mondjuk ez - berakott egy cd-t és felkapcsolta a hangerőt. Majd szétrobbant a fejem a hangszóróból üvöltő Skrillextől. Itt valami nincs rendjén, és tudom is hogy mi az.
Jade
Ohh olyan jól érzem magam. Mindenhol villogó fények és olyan jó ez a zene. Ohh és ott a távolban, igen, ott áll egy szexisten!
Biztosan oda megyek hozzá, csak még ezt a számot végig táncolom.
Most már oda megyek hozzá.
- Mért vagy ilyen lelombozódott szépfiú?
Harry
Jade egyre csak táncolt majd egyszer csak odajött hozzám. Mondott valamit, de a zene hangjától és szívem dobogásától nem halottam mit. Ezután pedig hirtelen megcsókolt. Puha ajkai meglepetésként érték enyéimet. Teljesen belefelejtkeztem a csókunkba. A világ, a valóság, az elmúlt pár óra eseményei már oly messzinek tűntek.
De feleszméltem és eltoltam magamtól Jadet. Édes szemei kitágultak, majd a karjaimba zuhant.
Jade
Rettenően jól csókolt a fiú. Már húztam volna fel a pólóját, de eltolt magától, a fények pedig kezdtek elhalványulni. Ne, ne, nem akarok innen elmenni! Hová tűnnek a fények? Ne! Nem akarok elmenni! - Kiabáltam torkom szakadtából. De a szavak mintha csak a fejemben visszhangoztak volna.
Harry
Nagyon megijedtem, de Jade pár másodperc múlva kiugrott védelmező karom közül és folytatta tovább a táncolást önfeledten. Eszembe jutott amikor először láttam így, akkor mosolyt csalt az arcomra. Akkor egy életvidám lányt láttam, de most tudtam hogy baj van. Még ment egy ideig Jade effajta viselkedése.
Majd egy idő után a felpörgött lány kezdett lelassulni, a szer hatása múlni, és kábult csillogó szemei átváltoztak bánatossá és fakóvá. Minden olyan gyorsan történt. Végül az ágyban feküdtünk. Jade háta szorosan a mellkasom előtt. Átkaroltam őt és kezeim a kezeit szorongatták. Néha néha, bármilyen zaj hatására vagy akár indokolatlanul is megremegett mellettem a lány. Ilyenkor szorosabban fogtam kezeit. Egyikünk sem tudott aludni. Csak feküdtünk egymás mellett megtörve. Egy idő után Jade elszunyókált és talán tudott aludni pár órát. Néha mozgolódott ilyenkor bármit csinált engedelmeskedtem tetteinek.
Végül én csak ott feküdtem és szorítottam védelmezően egy lányt, akit nem is ismerek de valami mégis hozzá köt, és úgy érzem ha elengedem akkor mindketten örökre elveszünk.
Másnap együtt kell majd megküzdenünk az álmatlansággal és még sok más dologgal is.
