Újra itt vagyok :) Meghoztam a 2. fejezetet ahol az érzelmeknek..érzéseknek.. és a kétségbeesésnek van nagy szerepe. Kommentet írjatok léci vagy most már raktam ki chatdobozt és oda is írhattok. Remélem tetszik majd a rész. És fantasztikus ez a sok oldalmegtekintés csak úgy virulok :D
Puszii-Starlight
Segítség!
"A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését."
Harry
Kicsit elszunyókáltam miközben vártam, hogy felébredjen Jade. Pihenésemet egy nagy csattanás szakította meg. Nagyon megijedtem de amikor kinyitottam a szemem azonnal megnyugodtam, mert láttam, hogy a lány felkelt. Azonnal elmélyedtem a káprázatos kék szemeiben. Rámosolyogtam. De ő ahelyett, hogy visszamosolygott volna csak rám förmedt:
-Te ki vagy?! És mit keresel itt?!
Egy kicsit meglepődtem ezen a hangsúlyon, szinte már kiabált a lány, de ebben az egész helyzetben talán érthető ez a viselkedés. Valószínűleg azt sem tudja mi történt, mit keres egy kórházban és biztosan zaklatott ahogyan én is.
-Én csak vártam, hogy felébredj.
-De ki vagy?! És mért vagy itt? Miért vártad, hogy felébredjek? Hiszen nem is ismerjük egymást!
-A nevem Harry Styles. Azért vagyok itt mert tegnap elájultál és mivel senki nem jött veled, így én jöttem, és nem akartalak itt hagyni egyedül. De jól vagy? Fáj valamid?
-Nem kell nekem senki, megvagyok én egyedül! Jól vagyok! Semmi bajom!
Ezt mondta és egy pillanatra még a szívverésem is elállt ahogy az arcomba kiabálta a szavakat. De egyben biztos voltam: Egy tapodtat sem mozdulok innen. Sehová. És amúgy is ha jól lenne most nem lennénk itt. De inkább nem szóltam egy szót se. Elég heves és szerintem jobb ha egy kicsit lenyugszik. Sokszor a fejéhez is kapott, gondolom fájhat neki, próbálta észrevétlenül de a figyelő tekintetem elől nem volt menekvés. Pár percnyi csend állt be melyet a nővér tört meg.
- Meghoztam a vizsgálat eredményeit. A hölgynek drogproblémái vannak.
Teljesen megdöbbentem, hát akkor ez az oka mindennek. De akkor téved ha azt hiszi, hogy most ezért elmegyek. Ahogy ki mondta a nővér a fájó igazság szavait Jade felpattant és kiviharzott a szobából.
-Vigyázzon rá - Mondta még a nő mielőtt a lány után iramodtam volna.
A kórház parkjában találtam rá. Egy padon ült és szívszorító volt mennyi fájdalom volt a szemében.
-Jól vagy? - kérdeztem tőle pár perc múlva, amikor úgy gondoltam már lenyugodtak a kedélyek.
-Szerinted?! Úgy tűnik mintha olyan jól lennék?- Jött a válasz valahonnan a hajrengetegből.
Arrébb söpörtem azt a gyönyörű dús haját és két kezem közé fogtam az arcát.
-Minden rendben lesz! Én segítek neked!
-De nem tudsz!! -Üvöltötte miközben felpattant a padról és hátat fordított.
-Nem bírom!! Te nem értesz semmi!! Egyszerűen nem bírom!! Egyfolytában fájdalmat érzek, kínt és kétségbeesést! És nem tudok mit tenni, érted? Remeg a kezem, szétrobban a fejem, és amikor újra csinálom valami különlegeset érzek nem érzem annyira a kínt de a fájdalom még mindig ott van! Nem bírom tovább! Érzem, hogy lassan vége, végleg, MINDENnek!
- Üvöltötte, a végén pedig már megcsuklott a hangja. Az előző üvöltöző bosszús lány teljesen eltűnt. Már csak egy megtört lány maradt aki a karjaim közt zokogott, de olyan szívszaggatóan, hogy azt hittem itt és most széjjel szakad apró darabokra a szívem és semmi sem marad belőlem. Néma csend telepedett ránk amit most én törtem meg.
-Segítek! Minden rendben lesz! Megoldjuk együtt! Segítek neked!
Mondtam neki de ő egyre csak zokogott én pedig nyugtatásként a haját simogattam.
Majd csak egy jó idő múlva szólalt meg.
-De nem tudsz.- Hangja halk és gyenge volt.
-De tudok! És fogok is! - Mondtam neki erőteljesen.
